Hogyan hasonlítják össze a füst előállítása és a lángrátló filmek toxicitása az égés során a nem lángoló anyagokkal?

Az égés során a füst előállítása és toxicitása az égés során kritikus tényezők a biztonsági teljesítményük felmérésében. Ezek a tulajdonságok szignifikánsan változhatnak, összehasonlítva a nem lángoló anyagokkal, mivel a lángrésítő anyagokat kifejezetten a tűz kockázatának csökkentésére és az égés hatásainak ellenőrzésére tervezték. Itt van a különbségek bontása:

1. Füsttermelés:
Lánggátló filmek:
Csökkent füstkibocsátás: Blae Retardant Films gyakran úgy tervezték, hogy az égés során a füst termelését csökkentsék. Bizonyos égésgátló adalékanyagok olyan védő charréteget képeznek, amely korlátozhatja az égés során felszabadult füst és gázok mennyiségét.
Kontrollált égés: Számos égésgátló filmet úgy terveztek, hogy lassítsák az égési folyamatot a lángok terjedésének gátlásával. Ez elősegítheti a keletkező füst mennyiségének csökkentését, amikor az anyag lassabban ég.
A lángrésítő típusú típusa: A nem halogénezett égésgátló anyagok általában alacsonyabb füstkibocsátást eredményeznek, mint a halogénezett lángrésítőszerek, mivel a halogénezett vegyi anyagok gyakran káros és mérgező füstöt, például hidrogén-kloridot szabadítanak fel az égés során.

Nem lángoló anyagok:
Magasabb füstgyártás: A nem lángoló anyagok, különösen a polimerek, például a PVC, a PE vagy a PET, hajlamosak több füstöt termelni az égés során, mert könnyebben és védőréteg nélkül égnek el az égés korlátozása érdekében.
Gyorsabb égés: A lángrésők nélkül ezek az anyagok gyorsabban égnek, nagyobb mennyiségű füstöt szabadítva fel, ami tűz esetén jelentősen akadályozhatja a láthatóságot és elmenekülhet.
Megnövekedett füst sűrűség: A nem lángoló anyagokból származó füst gyakran nagyobb sűrűséggel és átlátszatlansággal rendelkezik, ami megnehezítheti az evakuálást, és növelheti a fulladás vagy a zavaros terek kockázatát.

2. A gázok toxicitása:
Lánggátló filmek:
Csökkent toxikus gázkibocsátás: A lángrésítőszereket úgy tervezték, hogy minimalizálják a mérgező gázok, például a szén-monoxid, a hidrogén-cianid vagy a foszgént, amelyek gyakoriak a nem lángoló anyagokban. Egyes lángrésők semlegesítik a savas gázokat is, amelyek hozzájárulhatnak a korrózióhoz vagy a további egészségügyi veszélyekhez.
Az additív hatás típusa: A nem halogénezett égésgátlóanyagok (például foszfátok, melamin vagy becsapódó bevonatok) általában kevésbé mérgezőek, mint a halogénezett lángrésők, amelyek olyan káros vegyi anyagokat engednek fel, mint a dioxinok és a furánok, amikor égnek. A nem halogénezett égésgátlóanyagokat biztonságosabbnak tekintik mind az emberi egészség, mind a környezet szempontjából.
Alacsonyabb toxicitás: Általánosságban a lángrátló filmeket úgy tervezték, hogy javítsák a biztonságot az égési termékek toxicitásának csökkentésével, különös tekintettel a légzés egészségére káros gázok szempontjából.

Nem lángoló anyagok:
Magasabb toxicitás: A nem lángoló anyagok általában erősen mérgező gázokat szabadítanak fel az égés során, például szén-monoxid (CO), hidrogén-cianid (HCN) és más karcinogén vegyületek. Ezek a gázok komoly kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre, még viszonylag kis mennyiségben is.
Halogenált anyagok: A halogéneket (például PVC) tartalmazó anyagokban az égési folyamat veszélyes halogénezett gázokat szabadíthat fel, például hidrogén -kloridot (HCL), amelyek irritálhatják a szemet, a bőrt és a légzőrendszert, valamint potenciálisan mérgező melléktermékeket képezhetnek.
A mérgezés fokozott kockázata: A sűrű füst és a mérgező gázok kombinációja a nem lángoló anyagokból jelentősen növelheti a tűzben a mérgezés vagy a halál kockázatát, különösen a zárt terekben.

3. Tűzbiztonság és szabályozási megfontolások:
Lánggátló filmek:
Javított tűzbiztonság: A lángrésítő filmeknek megfelelniük kell a speciális tűzbiztonsági előírásoknak (például UL94, ASTM E84 vagy EN 13501), amelyek a lángterjedés csökkentett és alacsonyabb füst sűrűségét kötelezik. Ezeket a filmeket gyakran alkalmazzák olyan alkalmazásokban, ahol a tűzbiztonság kritikus, például az elektronikában, az autóiparban és az építőiparban.
Környezetbarát lehetőségek: A modern, nem halogénezett égésgátlókat egyre inkább használják a lángállóság biztosítására a hagyományos halogénezett égésgátlóval kapcsolatos környezeti és egészségügyi aggályok nélkül.
Nem lángoló anyagok:
Korlátozott tűzbiztonság: A lángrésítő anyagok nélkül a nem lángoló anyagok nem felelnek meg a szigorú tűzbiztonsági előírásoknak, így ezek alkalmatlanná teszik őket számos kereskedelmi, ipari vagy közbiztonsági alkalmazásban történő felhasználásra.
Gyorsabb tűzterület: A láng késleltetés hiánya azt jelenti, hogy a tüzek gyorsabban terjednek, növelve a kiterjedt károk és sérülések kockázatát.

4. Teljesítmény a valós tüzeknél:
Lánggátló filmek:
Késleltetett égés és alacsonyabb hőkibocsátás: A lángrátló filmek általában alacsonyabb hőkibocsátási sebességgel (HRR) és késleltetett égéssel rendelkeznek, ami több időt ad az utasok számára az evakuálásra tűz esetén. A csökkentett füst előállítása javítja a láthatóságot és a levegő minőségét a tűz során.
Füsttoxicitási kontroll: A lángrésítő fóliákat úgy tervezték, hogy hangsúlyozzák a füst toxikológiai hatásainak csökkentését, biztonságosabbá tegyék őket az emberi expozícióhoz olyan környezetekben, mint az épületek, a szállítási járművek vagy az elektronika.

Nem lángoló anyagok:
Gyors tűzterület és mérgező füst: Ezzel szemben a nem lángoló anyagok gyorsan éghetnek és nagy mennyiségű mérgező füstöt engedhetnek el, ami veszélyesbb környezetet eredményez. Kereskedelmi vagy lakossági körülmények között ez hozzájárulhat a magasabb sérülésekhez és halálesetekhez.